Alsó tagozatos korom óta tanár szerettem volna lenni, állandóan iskolást játszottunka szomszédokkal. Sosem untam meg. Így a pályaválasztásom iránya egyértelművolt. Az alsó tagozatos korosztályt út közben annyira megszerettem, hogy elsőállomásként angol műveltségterületen végeztem tanítóként.

Drámatanárként mégtöbbet lehet játszani, így a színjátszást is hozzákapcsoltam a munkámhoz. Diákjaimkérésére – hogy ne kelljen elszakadnunk egymástól, ne tudjanak “kinőni” -elvégeztem az angol nyelv mesterképzést is. Így tehát lehetőségem nyílik általánosés középiskolás korú gyerekekkel is foglalkozni, ami egészen elképesztő csoda.Mind máshogy látják a világot, az őszinte rácsodálkozástól az útkeresésig, olyanszemüvegeken át, amiket felnőtt korunkra már szinte elfelejtünk. De nem akkor, haaz ember velük tölti a napjait!Minden gyerekhez van egy kulcs – ebben biztos vagyok. Csak meg kell keresnünkezt a kulcsot és máris megvan a kapocs, kezdődhet a közös utazás. Reggeltől estigjátszani, felfedezni, időnként mindezt angolul, néha színpadra állni, sosemunatkozunk egy percre sem.